SZEGÉNYSÉG ÉS DEPRIVÁCIÓ
Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok. A szociológiának egyik központi kutatási témája az egyenlőtlenség.
1. Fogalmak
Társadalmi egyenlőtlenség: egyén és család helyzete a társadalomban nagy különbséget mutat. (jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszony, műveltség, egészségi állapot stb.)
Egyenlőség: a társadalom minden tagjának az adott időszakban azonos a jövedelme, vagyona, lakásviszonyai stb.
Esélyek egyenlősége: a társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra, hogy a jövedelme stb. szempontjából kedvező pozíciókat elérje.
Méltányosság: a társadalom tagjai akkora javadalmazásban, jövedelemben részesülnek a társadalom részéről, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal. (meritokrácia)
Igazságosság: azok az egyenlőtlenségek, jövedelemkülönbségek, amelyek egy hipotetikus kiinduló helyzetben, amikor még senki sem tudja, hogy jobb módúak vagy a szegények közé fog tartozni, a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.
Szegénység: hátrányos helyzet. (Alacsony jövedelem à nem megfelelő táplálkozás, rossz lakásviszonyok.)
Depriváció: valamitől való megfosztottság. (pl. szegénység, szülői szeretettől való megfosztottság)
Hátrányos helyzet: relatív lemaradás. (pl. jövedelmi, elmagányosodás, rossz egészségügyi állapot)
Elszegényedés: létminimum alatt élők. (Magyaro.: egy főre jutó havi jövedelem, USA: van-e hűtőszekrénye)
Relatív szegénység: pl. nincs 8 általános iskolája.
1992. óta a TÁRKI háztartáspanel-felvételt végez. Kb. 2000 család évről évre.
Szegénységi küszöb, létminimum: legolcsóbb étrend, ami éppen kielégíti a minimális kalóriaszükségletet + pl. szappan, gyufa, fűtés, víz, lakbér stb. (országonként más)
1968.: KSH: 620Ft/fő/hó (1996.: 18000Ft/fő/hó)
2006.: 47906 Ft/fő/hó, 174 371 Ft/4 fő/hó; élelmiszer kosár.: 16017 Ft/fő/hó (napi: 81g fehérje, 83g zsír, 356g szénhidát, kalcium, kálium, vas, Cvitamin)
2. Elméletek
1. Az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak. XIX. sz. szociáldarwinizmus: a legrátermettebb ember marad életben.
2. Méréskelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek. XIX. sz. J.S. Mill. (USA: liberális, Eu.: szociáldemokrata)
3. A teljes egyenlőség a kívánatos. Egalitárius álláspont. Marx, Engels a képviselője.
Egalitárius: (fr.) egyenlősítő, egyenlőségre törekvő
3. Egyenlőtlenség, szegénység okai
1. A társadalmi egyenlőtlenség az emberek közötti alapvető különbségekből (biológiai adottság) származnak.
2. A gazdasági-társadalmi rendszer jellege, működése.
3. Műveltség, iskolai végzettség terén fennálló hátrányok. (ipari országokban széleskörű tájékozottságra van szükség)
4. Rossz testi, lelki egészségi állapot.
5. Csonka, egyszülős családok.
6. A szegény rétegbe tartozóknak egészen különös viselkedési norma- és értékrendszere, „kultúrája” van. Ez megakadályozza őket abban, hogy a szegénységből kiemelkedjenek, viszont megkönnyíti számukra, hogy a szegénységgel járó terheket elviseljék.
4. Szegénység a fejlődő országokban
GDP (Gross Domestic Product): bruttó hazai termék. Az adott országban a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. Anyagok formáját tekintve a GDP fogyasztási cikkekből és igénybe vett szolgáltatásokból, valamint az elhasználódott eszközök pótlását és a termelés bővítését szolgáló termelési eszközökből, azaz beruházási javakból áll.
GDP alig emelkedik egyes országokban.
1991. GDP:
Mozambik: 80$/év/fő (2004.: 1338$/év/fő)
Etiópia: 120$/év/fő (2004.: 100$/év/fő)
Thaiföld: 1570$/év/fő (2004.: 6400$/év/fő)
Svájc: 33610$/év/fő (2004.: 32300$/év/fő)
Magyarország: 2004.: 10370$/év/fő
Szegénységmutató:
· 0-5 éves gyermekek halandósága
· születéskor várható élettartam
· általános iskolába járók aránya
5. Szegénység a fejlett országokban
USA (1963.) Harrington: a népesség jelentős része szegény
1960.-től rendszeresen kiszámítják a létminimumnál kisebb jövedelemből élők számát. Arányuk csökkent, majd 1980-as években ismét nőtt.
Egyre inkább a relatív szegénységi küszöb használatos.
Szegényebb: munkanélküli, idős, egyedül gyermeket nevelő szülő, nők, etnikai kisebbség, bevándorló
6. Magyarországi helyzet
1967. 1millió ember élt a létminimum alatt
1987. kb. 9%
1962-1987 között a szegénység magyarázata:
1. 1978.-ig a reálbér nőtt, azóta csökkent
2. második gazdaság jövedelemkiegészítő tevékenysége nőtt
3. 1988 óta a fogyasztói árindex emelkedett ® fix fizetésből élők életszínvonala csökkent
Szegénység összetételének változásai:
1. 1987-re a falusi szegénység csökkent, városi szegénység nőtt
2. 1987-re a szakképzetlen munkások közül sokan a létminimum alatt életek
3. 1987-re a szegények aránya a nyugdíjasok között alig volt magasabb, mint az átlagnépességben
4. a szegénység áttevődött az idősekről a gyermekekre
1995-ig a szegénység lényegesen megnőtt, a jövedelemegyenlőtlenségek is lényegesen emelkedetek. Oka: 1989-1994 között a GDP 18%-kal csökkent, infláció, munkanélküliség.
1996-ban a népességnek több, mint egyharmada szegény! 1988.: 2.5%-a szegény a lakosságnak, 2000.: 6.8%-a „éhezik” a lakosságnak.
Ki a szegények?
1. hagyományos szegénység
2. új szegénység (rendszerváltozás óta) /munkanélküliek/
3. demográfiai szegénység /gyermekek/
4. etnikai szegénység /pl. romák/
Ezek nem különülnek el egymástól.
A szegénység nagy része átmeneti jellegű.
7. Jóléti állam
T.H.Marshall: állampolgárrá válás lépcsőfokai:
1. magánpolgári szabadságjogok kivívása (egyesülési szabadság, vallásszabadság)
2. politikai jogok kivívása (szavazási jog)
3. gazdasági és szociális jogok kivívása
Jóléti állam: az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében: nyugdíjat biztosít, családi támogatást ad, TB, ingyenes oktatás.
Jóléti modellek:
1. reziduális modell: (USA) csak azoknak nyújt támogatást, akik képtelenek a piacon megfelelő jövedelemhez jutni
2. teljesítménymodell: (Németo.) a támogatásokat (pl.: nyugdíj) a korábbi járulékbefizetésekhez kötik, azok arányában adják
3. intézményes modell: (Svédo.) mindenkinek alanyi jogon adott támogatások
M.o. szociális kiadások:
· nyugdíj
· GYES
· táppénz
· munkanélküli segély
· szociális segély
· eü. ellátás
· oktatás
· lakás
· fogyasztói ártámogatások
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (Osiris 2003.): 119.-149. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése